Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Viharos éjszaka

2015.01.02

Ágyam sarkában ülök, felhúzott térdekkel, 
Gondolataim a jövőben tévedtek el,
Amelyek nem ígérnek sem jót, sem nyugalmat,
Csak a lelkemnek borzongató kín fájdalmat.

Hideg van, a rozoga erkélyajtó kinyílt,
Odakint a tébolygó viharos szél felsírt.
Ruhám alá férkőzött, libabőrös lettem,
Félelemtől, jeges fagytól meg-megremegtem.

Hosszan, elnyújtva csengetett, mocskos féreg,
A torkom kiszáradt, olyan, mint a kéreg.
Üres tüdőmbe kapkodom a levegőt,
Léptei zaja követi a kergetőt.

Kopogtat, nem is, dörömböl, zörget az ajtón,
A lepusztult ócskaság  megnyikordult sajgón.
Az a vadállat rémületesen betörte,
Jegessé dermedt meg a levegő körötte.

A könnyeimen át elhomályosult minden,
Hangos sikolyok zendülnek a csendes éjben.
Kiszakítva nézem a csata jelenetet,
Mintha lehalkították volna érzékemet.

Segíts kérlek Láthatatlan, csak rimánkodom,
Túlságosan messze van meghallani hangom.
Kétségek közt görnyedek, majd rogyok a földre,
El szeretnék feledni mindent egy életre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.