Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mennyei Anyám

2015.01.02

Ő volt az, kit elsőnek szerettem és szeretek
Ő volt az, ki elsőnek karjaiba zárt engem
Ő volt az, ki könnyeket hullatott, mégis örült nekem
Ő volt az, ki óvott a rossztól, fájdalomtól engemet
Ó, de Anyám, mégis oly sokszor ellenszegültem neked,
De bánom bűneimet, miket ellened cselekedtem!
Most jöttem csak rá, hogy igazából mennyire szeretlek!
Bár eltörölni nem tudom, miket tettem,
De azért remélem megbocsájtasz nekem...
Könnyeim zápora pereg gyorsan arcomon,
Mint markaimból a fehér rózsa szirom
Ám lelkem búval van tele
És feketét szórnék neked,
De bármennyire gyötör a bánat, mégsem teszem,
Mert jóságosan tiszta lelkedhez jobban illik ez
Sajnálom, Anyám! Sajnálom... Míg élek sajnálom...
Bennem él örökre emléked, mint igaz álom
Bárcsak foghatnám két kezed, bárcsak csókolhatnám orcád,
Bárcsak ölelhetnélek, Bárcsak vigyázhatnék mindig Rád,
Mit régen elhanyagoltam, bárcsak most bepótolhatnám!
Most már csak keservesen ríva imádkozom hozzád fel
Lehet, hogy szavaim eljutnak oda, ahova én nem...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.