Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Menekülés

2015.01.02

Nyújtotta kezét, így üdvözölt,
Láttam szemében, hogy ő már ölt.

Kezén apró hegek virítottak,
S csak halkan suttogta: "elkaptak!"

Réveteg tekintet fúródott enyémbe,
A múltban, mely oly komor, nem fogadták be.

S hirtelen levegőben kard villant,
Zendült susogása, mint akár a lant.

Az éles fegyver megsebezte vállát,
Előttem kaszabolta ezt az árvát.

Utolsó leheletével kinyögte, hogy fuss,
A könyörtelen penge újfent lecsapott, huss.

Futok kétségbeesve, kételyek bennem
A bérgyilkos irgalmatlan követ engem.

Lábnyom, kopó, mi segít neki?
De bárcsak találnék utat ki!

Ha gyötrelmes álom, ébredjek fel!
Ha fájó csapda, szabaduljak el!

Talpam épphogy érinti a földet
E jelenet nem ért időt, teret.

A macska-egér harc egyre csak folytatódik,
Addig tart, míg a hazugság meg nem oldódik.

Hol vagyok? A sok fordulás árt
Következőnél zsákutca várt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.