Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fény 1-2.

2015.01.02

I.

Láthatatlan figyel,
Mégsem én vagyok az első.
Betűk, számok, billentyű kattogás.
Önző vagyok osztozkodni,
Most mégis azt teszem.
Segíteni akar,
De nekem kell lépnem!
Bátor leszek? vagy meghátrálok?
Mint mindig...
Lassan feltárul a függöny.
Talp, boka, vádli, comb.
És színpadra kell lépnem.
Meg kell mutatnom ki vagyok!
Nem rejtőzhetem többé a fény mögé!


II.

Pörög minden.
Lassan betölt világom,
Melyet megteremtettem.
Ismerős a fény.
Régről ismerjük egymást.
Nincs Ő és Én,
Csak Mi vagyunk.
Ő az egyetlen,
Ki élők sorába léptet.
Mégis véd, álcáz,
Segít fertőzni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.