Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eltűnt szépség

2015.01.02

Hófehér fátyol vonja be a láthatárt,
A menyasszony kint fagyoskodik hidegben.
A násznép szép ruhában gyülekezik már,
A vőlegény még szavakat szól hozzájuk.

Az öreg karmester kezdi hajlongását,
Kicsalogatja kápráztató hangokat.
Vezényli új tájra ifjú fuvolását,
Ám e dallamok mostan is ismerősek.

Fémek csúsznak, csattognak, ruháját tépik.
Össze-vissza csapkod, diktál vad ütemet,
Az újdonsült menyasszony már sikoltozik.
Vér fröccsen rá hosszú, fehér uszályára.

Elröppen távolra, messze a vőlegény,
Visszakárog, gyorsan, sietve menekül.
Elhagyja kedvesét, elmarad az esemény,
Beterít mindent az ocsmány, vörös ponyva.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.