Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sharon Creech: Rubin-völgy

2015.02.01

Dallasra és Floridára egy árvaház kapujában találtak rá, egy-egy dobozban, melyek prospektusokkal voltak kibélelve, innen kapták a nevüket. A gyermekotthonban ők voltak a legrégebbi és legidősebb gyerekek, de még nem érték el azt a kort, hogy egyedül is boldogulhassanak az életben. Többen is örökbe fogadták őket, de nem bántak velük jól, és végül mindig visszakerültek, sokáig ez ismétlődött, egy idő után azonban az érdeklődök száma megcsappant, mivel általában mindenki kisbabákat, vagy pár éves gyerekeket szerettek volna. Egy rosszmájú, középkorú házaspár vezette az intézményt, nem voltak mindig ilyenek, de az idő rigolyássá tette őket, nem tűrték a neveletlenséget, az ikerpár pedig akarattal; akaratlanul, de mindig bajba keveredtek. Kegyetlen büntetéseket kaptak, dohos pincébe kellett eltölteniük egy bizonyos időt, embertelen körülmények között, gyomlálniuk kellett, ilyesfajta büntetéseket szabtak ki rájuk. Esténként, a két szoba közti falon lévő lyukon diskuráltak, tervezgették a szökésüket, álmodtak róla. Mikor már végbe vitték volna, váratlan írt kaptak, úgy adódott, hogy egy idős házaspár szeretné őket magához venni, és külön-külön egy utazásra vinni őket. Ez vegyes érzelmeket váltott ki belőlük, ugyanis sosem voltak távol egymástól, ugyanakkor fel keltette valamelyest a kíváncsiságukat. Florida mindig is pesszimistább volt, Dallas pedig az örök álmodozó. Abban állapodtak meg, hogy kísérletet tesznek az idősekkel való együtt élésre, ha meg nem tetszik onnan is megszökhetnek. Utazás előtt hagytak maguknak időt, hogy megismerhessék a másikat, eleinte a gyerekeknek kételyeik voltak, de apránként megszokták, hogyan zajlik egy normális családi élet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.