Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Edgar Allan Poe: Egyedül

2015.01.03

Gyerekkorom hajnalától
Különböztem bárki mástól.
Másképp – mint ahogy más látott,
Néztem s láttam a világot.
Örömöm is másban telett
És más okozott gond-terhet.
S ha szerettem – ezt és amazt –
Csak egyedül szerettem azt.
S már kirajzolódott korán
Vad életem, melynek során
Minden mélység – jó, rossz között –
Rejtélye rám béklyót kötött:
Források áradó sodra,
A hegyekben vörös szikla,
És a nap, mely sugarat ont
S őszi aranyfényébe vont. –
Ès a villám, zord ég alatt,
Amint fölöttem elhaladt. –
Az égdörgés és a vihar
És a felhő, mely oly hamar,
Hogyha úszott a kék égen,
Gonosz szellemnek tünt nékem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.